Hírek

Ítélt dolog

Dr. Nagy-Ráski Edina

Az ügy előzményeként a magánszemély ügyfél fizetési meghagyás kibocsátását kérte a hitelezővel szemben, amelyben 218.030,- Ft összeg megfizetésére kérte kötelezni a hitelezőt. A kérelem indoklásaként előadta, hogy a közöttük korábban létrejött kölcsönszerződés alaki, tartalmi okokból, valamint az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt is semmis, ami alapján a hitelező a folyósított összegen felül befizetett összegeket köteles visszafizetni. A kibocsátott fizetési meghagyás hosszas eljárási huzavona után jogerőre emelkedett tekintettel arra, hogy a hitelező a rendelkezésre álló 15 napos határidőn túl nyújtotta be ellentmondását a kibocsátott fizetési meghagyással szemben. A jogerős fizetési meghagyással szemben a hitelező perújítási kérelme sem vezetett eredményre.
 
Ezt követően a hitelező keresettel élt a magánszemély ügyféllel, mint alperessel szemben, amelyben 2.943.190,- Ft és járulékai megfizetése iránt terjesztett elő igényt a közöttük korábban létrejött kölcsönszerződésből eredő tartozás jogcímén.
 
A hitelező keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.
 
Indokolásában előadta, hogy bíróságnak a korábbi jogerős fizetési meghagyás alapján kellett vizsgálnia azt, hogy az anyagi jogerőhatás milyen körben állt be a peres felek viszonyában. Kiemelte, hogy a jogerős fizetési meghagyásnak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek. Így a bíróság első körben azt vizsgálta alperesi hivatkozásra, hogy van-e helye permegszüntetésnek a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja, illetve a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

A Pp. 176. § (1) bekezdésének idézett rendelkezése megegyezik a Pp. 360. § (1) bekezdés 1. fordulatával, azaz „a keresettel és az ellenkövetelés fennállta tekintetében érdemben elbírált beszámítással érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék”.

Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „a felek azonossága megállapítható, figyelemmel a felperesi oldalon bekövetkezett, alperes által sem vitatott jogutódlásra. Azonban míg az alperes érvénytelen szerződésre alapította a fizetési meghagyást és abból eredő elszámolást igényelt, addig a felperes bár ugyancsak elszámolás iránti igényt érvényesített, de egy érvényesnek tekintett szerződésre tekintettel. A bíróság szerint így nem állapítható meg a jog és a tények azonossága, ezért a bíróság szerint az eljárás megszüntetésének helye nem volt”.
 
Azonban az elsőfokú bíróság nem hagyhatta figyelmen kívül a felek közötti korábbi jogerős fizetési meghagyást, és e körben a következőket rögzítette: „A bíróság szerint nincs helye annak a Pp. 360. §-a alapján, hogy az ítélet hatályú határozatban már elbírált jogot egymással szemben a felek vitássá tegyék, azaz, hogy a felperes vitassa az ítélet hatályú határozatból következő azon megállapítást, hogy a szerződés a felek között a fizetési meghagyásban megjelölt okokból érvénytelen és az érvénytelen szerződésre alapítottan megtörtént az elszámolás is. A Pp. 360. § (1) bekezdés második fordulata szerint a felperes az ítélet hatályú határozatban már elbírált jogot tette vitássá, amikor egyrészt azt állította, hogy a felek közötti szerződés érvényes, másrészt pedig, hogy emiatt a felek viszonyában más elszámolás következik.”

Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes hitelező keresetének elutasításáról döntött.
 
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
 
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kiemelte, hogy „a jogerős fizetési meghagyás szerint a felek között létrejött szerződés érvénytelen, így utóbb nincs arra lehetőség, hogy felperes keresetében arra hivatkozzon, hogy a szerződés érvényes, és ennek alapján alperest a keresetben meghatározott összeg megfizetésének kötelezettsége terheli”.
 
A következő megállapítása a másodfokú bíróságnak elvi jelentőségű az ügyben:
„Helyesen utalt alperes fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy az anyagi jogerő az ítéletben foglalt rendelkezésekhez és az annak alapjául szolgáló tényekhez kapcsolódik, azaz az anyagi jogerő hatása nem csupán az ítélet rendelkező részére, hanem az ahhoz tartozó indokolásra is kiterjed. Tehát a fizetési meghagyás esetén nem csak az abban feltüntetett összegre, hanem a követelés alapjául megjelöltekre is irányadó ezen megállapítás. Az anyagi jogerő tárgya a keresettel érvényesített jogról való döntés, az annak alapjául szolgáló tények és jogi okfejtések utóbb vitássá nem tehetőek, attól egy későbbi perben a bíróság nem térhet el”.
 
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyező álláspontra jutott. Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs.
 
Az ítéletekben két, eljárásjogi szempontból elvi jelentőségű megállapítás található:
1. A Pp. 360. § (1) bekezdés 2. fordulata nem eredményez a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja szerinti visszautasítást, illetve a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerinti permegszüntetést, viszont a kereset elutasítását vonja maga után a Pp. 360. § (1) bekezdés 2. fordulata alapján.
2. Az anyagi jogerő az ítéletben foglalt rendelkezésekhez és az annak alapjául szolgáló tényekhez kapcsolódik, azaz az anyagi jogerő hatása nem csupán az ítélet rendelkező részére, hanem az ahhoz tartozó indokolásra is kiterjed.