A lakásból kiköltöző tulajdonstárs joga a többlethasználati díjra (újabb elsőfokú ítélet)
A Miskolci Járásbíróságon képviseltem az egyik ügyfelemet, aki a házasságának megromlása miatt "önként" kiköltözött a volt férjével közös tulajdonú lakásból. Mivel a kiköltözéssel nem szűnt meg a tulajdonjoga, így részére többlethasználati díj jár a Ptk. alapján, amely jogintézmény alkalmazását a PK. 279. számú vélemény II. pontja magyarázza.
A PK 279. számú vélemény II. pontját a Kúria az 1/2014. PJE határozatának 1. pontja alapján irányadónak tekinti az új Ptk-ra nézve is.
Ismét kihangsúlyozom, hogy a többlethasználati díj iránti igény nem tévesztendő össze a lakásból elköltöző házastárs lakáshasználati jog ellenértékére irányuló igényével (ami a lakásból való "lelépés" díja), mert a két jogintézmény teljes más jogi alapokon nyugszik, és míg az előzőnél nincs jelentősége az önkéntes elköltözésnek, addig az utóbbinál már van.
A PK 279. II. pontjához írt indokolás a következőképpen rögzíti e két jogintézmény közötti különbséget:
„A lakásból távozó házastárs használati jogának a megszűnése tehát a hasznokban való részesedésen, illetve a részesedés arányán nem változtat, és ezért elköltözését követően a lakásban maradó házastársától a kizárólagos - illetőleg a tulajdoni hányadot meghaladó - használatért pénzbeni ellenértékét (használati díjat, többlethasználati díjat, a továbbiakban együtt: használati díj) követelhet.
A távozó házastársnak ezt az igényét nem zárja ki az, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének a ráeső részét - a felek megállapodása vagy a bíróság határozata alapján - felvette. A lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis - társadalmi rendeltetését tekintve - a lakás elhagyásáért járó (a másik fél oldaláról: a lakás kizárólagos használatáért fizetendő) térítés, amely mind az összegszerűségének megállapításánál irányadó szempontokat (forgalmi érték, kiskorú gyermekek száma, vagyoni helyzet stb.), mind esedékességét illetően a távozó házastárs elköltözésének az időpontjához kötődik. Ezzel szemben a használati díj a birtoklási és használati jogától megfosztott volt házastárs hasznosítási jogán alapuló időszakos pénzbeli kiegyenlítés, amely öt tulajdonjogának fennállása alatt folyamatosan illeti meg.
A használati díjra való jogosultság mellett szól a vagyoni egyenértékűség szempontja is: a lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis a házastársi közös vagyon megosztásánál (a megváltási árban vagy egyéb módon) megfelelően elszámolható. Ilyen esetekben a használat rendezése és a közös tulajdon megszüntetése közötti időben használati díj fizetésének hiányában a bennlakó házastársnak a kizárólagos - illetve a tulajdoni hányadát meghaladó - használata ellenszolgáltatás nélkül maradna. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az a házastárs, akit a különvagyoni lakásából való kiköltözésre köteleztek, is csak a lakáshasználati jog ellenértékének arányos részét kapja meg, emiatt tehát nem eshet el az egész lakás után járó használati díjtól.”
A PK 279. II. pontja deklarálja, hogy „használati díjra az a volt házastárs is igényt tarthat, aki a közös tulajdonban vagy a kizárólagos tulajdonában levő lakásból elköltözött, és a lakáshasználati jog ellenértékének ráeső részét felvette.”.
Az egyik korábbi ügyemben a Miskolci Törvényszék, mint másodfokú fórum is rögzítette az 1.Pf.20.568/2013/3. számú jogerős ítéletének indokolásában, hogy: „A következetes bírói gyakorlat szerint, ha a fél nem tud élni a Ptk. 141. § alapján az őt a közös tulajdonból megillető használat jogával természetben, akkor többlethasználati díj megilleti. Ennek több oka lehet, az ingatlan fizikai sajátossága, a bentlakó agresszív magatartása, de az is, ha ítélettel, vagy bírói egyezséggel úgy rendezik a használatot, hogy a tulajdonostárs nem jogosult arra. … a Ptk. 207. §-a alapján valóban nem vonható arra következtetés, hogy a többlethasználat ellenértékéről, azaz a többlethasználati díjról lemondott olna a felperes. … a lakáshasználati jog ellenértéke a Csjt. alapján jár … Míg a többlethasználati díj a tulajdonból fakadó, a Ptk. 141. §-án alapuló igény.”
A PK 279. II. pont rögzíti azt a fontos szabályt, hogy csak akkor szűnnek meg az egyéb jogok, ha jogszabály (!) így rendelkezik. Ez a rendelkezés összhangban van a régi Ptk. 207. § (4) bekezdésében foglalt szabállyal is (kiterjesztő értelmezés tilalma, amely megtalálható az új Ptk-ban is), így a kizárólagos lakáshasználati jog átengedése nem jelenti azt, hogy az érintett fél a többlethasználattal felmerült igényéről lemondott volna, az megszűnt volna.
Az újabb ügyemben hozott elsőfokú döntés (28.P.23.317/2015/6.) indokolása pedig a fentiekkel összhangban a következőket rögzíti:
elsofoku itelet indokolasa
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet várakozásaimmal összhangban jóváhagyta, így a döntés jogerős.