„A lakásból távozó házastárs használati jogának a megszűnése tehát a hasznokban való részesedésen, illetve a részesedés arányán nem változtat, és ezért elköltözését követően a lakásban maradó házastársától a kizárólagos - illetőleg a tulajdoni hányadot meghaladó - használatért pénzbeni ellenértékét (használati díjat, többlethasználati díjat, a továbbiakban együtt: használati díj) követelhet.
A távozó házastársnak ezt az igényét nem zárja ki az, hogy a lakáshasználati jog ellenértékének a ráeső részét - a felek megállapodása vagy a bíróság határozata alapján - felvette. A lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis - társadalmi rendeltetését tekintve - a lakás elhagyásáért járó (a másik fél oldaláról: a lakás kizárólagos használatáért fizetendő) térítés, amely mind az összegszerűségének megállapításánál irányadó szempontokat (forgalmi érték, kiskorú gyermekek száma, vagyoni helyzet stb.), mind esedékességét illetően a távozó házastárs elköltözésének az időpontjához kötődik. Ezzel szemben a használati díj a birtoklási és használati jogától megfosztott volt házastárs hasznosítási jogán alapuló időszakos pénzbeli kiegyenlítés, amely öt tulajdonjogának fennállása alatt folyamatosan illeti meg.
A használati díjra való jogosultság mellett szól a vagyoni egyenértékűség szempontja is: a lakáshasználati jog ellenértéke ugyanis a házastársi közös vagyon megosztásánál (a megváltási árban vagy egyéb módon) megfelelően elszámolható. Ilyen esetekben a használat rendezése és a közös tulajdon megszüntetése közötti időben használati díj fizetésének hiányában a bennlakó házastársnak a kizárólagos - illetve a tulajdoni hányadát meghaladó - használata ellenszolgáltatás nélkül maradna. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az a házastárs, akit a különvagyoni lakásából való kiköltözésre köteleztek, is csak a lakáshasználati jog ellenértékének arányos részét kapja meg, emiatt tehát nem eshet el az egész lakás után járó használati díjtól.”
A PK 279. II. pontja deklarálja, hogy „Használati díjra az a volt házastárs is igényt tarthat, aki a közös tulajdonban vagy a kizárólagos tulajdonában levő lakásból elköltözött, és a lakáshasználati jog ellenértékének ráeső részét felvette.”.
A többlethasználati díj jogosságán az sem változtat álláspontom szerint, hogy van olyan bírósági eseti döntés, miszerint akkor nem jár ez a díj, ha a kiköltöző házatárs önként hagyta el az ingatlant (BH1992. 313), ugyanis a PK 279-es állásfoglalás elvi érvénnyel szabályoz, és nem fogalmaz meg tilalamt az önkéntes kiköltözés esetére.
A többlethasználati díj összegének megállapításához jó alap, ha az érintett ingatlanhoz hasonló paraméterű, elhelyezkedésű, komfortszintű, felszereltségű ingatlanok ineterneten fellelhető bérleti díjait összehasonlító adatként vesszük figyelembe. Ebből kiindulva lehet megállapítani a többlethasználati díj ellenértékét is olyan arányban, amilyen arányban meghaladja a bennmaradó tulajdonostárs tulajdoni hányadát a használata. Természetesen egy peres eljárás során az ellenérdekű fél vitatása esetén szakértővel bizonyítható a többlethasználati díj öszege.
Több olyan bontóperemben is - ahol többlethasználati díj iránti igényt érvényesítettem - jogerős bírósági döntés előtt vagyok még, és tudom, hogy a kereseti kérelmemnek megfelelő döntés fog születni e körben is.
Összegezve tehát azt tanácsolom, a kiköltöző és tulajdonostárs házastársaknak, hogy éljenek e jogukkal.