A devizahitelek semmisségéből fakadó igényérvényesítés lehetősége
Tegnap áttanulmányoztam a Fővárosi Törvényszék 2012. 12. 07-én meghozott jogerős közbenső (tehát a jogalapról döntő) ítéletét (43.Pf.636.553/2012/7. sz.). A Törvényszék kimondta, hogy a perbeli kölcsönszerződés érvénytelen (semmis - beszúrás tőlem), mivel a szerződés nem tartalmazza az árfolyamrés kifejezést, de annak százalékban kifejezett tételes értékét sem. Tehát nem részleges érvénytelenséget állapított meg, mint a Szegedi Ítélőtábla (Pf.I.20.052/2012/7. sz.) szintén egy kölcsönszerződés esetén, hanem az egész szerződés érvénytelenségét.
A Fővárosi Törvényszék ítéletéből született meg legjobb tudomásom szerint a BDT2012.2739 számú eseti döntés is.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a kölcsönszerződés megvalósítja a "Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról" szóló 1996. évi CXII. tv. (a továbbiakban Hpt.) 213. §-ában foglalt semmisségi okot, mivel sérti az e § (1) bekezdésének b) és c) pontját. E két pont és a 41/1997. (III.5.) Kormányrendelet (a továbbiakban THM rendelet) 8.§-a alapján kijelenthető, hogy a THM-nek (hiteldíjnak) tartalmaznia kell minden, a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő költséget, ami alól nem tekinthető kivételnek az árfolyamrés-ből fakadó többletköltség sem!
A Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontja alapján a kölcsönszerződésben fel kell tüntetni a THM-et (amelynek számításakor minden költséget és kamatot figyelembe kell venni), illetve azokat a költségeket is, amit a THM nem tartalmaz abban az esetben, ha maradt olyan költségtétel, amelyet nem kalkuláltak a THM számításánál. A Hpt. 213. § (1) bekezdésének c) pontja bontja ki a b) pontban foglalt egyéb költség tételt. A THM-et és az azon túli egyéb költségeket százalékos formában kell feltüntetni a b) pont alapján, majd a c) pont alapján külön nevesíteni kell minden költséget.
A Hpt. tehát semmilyen kivételt nem tesz és enged, minden költség - így az árfolyamrésből adódó költség is - a szerződés részévé kell, hogy váljon.
A bankok szinte kivétel nélkül itt hibáztak hosszú évek alatt, mivel az árfolyamrés-ből fakadó többletköltségeket sehol sem tüntették fel a Hpt. szerint, de folyamatosan beszedték az adósoktól. Ebből fakadt, hogy a devizahitelek törlesztő részletei drasztikusan megnőttek, amelyet sokan nem tudnak kifizetni már.
Az árfolyamrés fogalma pedig nem azonosítható az árfolyamváltozás fogalmával. Ez utóbbit szinte minden devizahitel szerződésben megtalálhatjuk, de ez csak a tartalmi kibontása annak, hogy milyen kockázat származik ebből és ki viseli, ám ennek konkrét mértékét, százalékos formáját a futamidőre vetítve még becsléssel sem adta meg egyik bank sem. Pontosan ebből fakad a semmisséget kimondó ítélet.
Ha elromlik a kocsink, akkor autószerelőhöz visszük azt, mivel ő a szakember és tudja megmondani, hogy mi a baja és hogy javítható meg. Ha pénz veszünk kölcsön, akkor pedig leginkább bankokhoz megyünk, mint szakértőhöz. Ebből pedig az következik, hogy elvárható a bankoktól, hogy a szerződéskötés előtt és során meg tudják pontosan határozni maguknak, hogy a futamidő alatt milyen kockázatok mellett és milyen összegért adják kölcsön a pénzüket nekünk adósoknak. Elvárható tehát, hogy bankok az árfolyamrés összegét kikalkulálják legalább becsléssel és azt ne háríthassák ránk át, mivel a THM összege pontosan a pénzük kölcsönadásának ellenértékét takarja!
Egyébként a PSZÁF 2004-ben kötelezte a bankokat arra, hogy a THM számításnál vegyék figyelembe az árfolyamrés értékét is, ám a bankok ezt sosem tették meg nagyon ritka kivételektől eltekintve.
Az időközben lezajlott fogyasztóvédelmi elemzés megvizsgálva a bankok 2000-2009 közötti devizahitelezési gyakorlatát, megállapította többek között, hogy:
- a devizahitelekhez mindig kapcsolódik egy speciális költség, amelyet árfolyamrésnek neveznek;
- a hitelnyújtók megsértették a Hpt-t, mivel nem tájékoztatták a fogyasztókat az árfolyamrés mértékéről;
- a hitelnyújtók megsértették a Hpt-t, mivel egyoldalúan módosították az árfolyamrés mértékét, holott a módosítást objektív körülmények nem indokolták.
A fentiekből fakad tehát az, hogy a bankok ellen célszerű perrel élni, és visszakövetelni az árfolyamrés címén tőlünk beszedett összegeket, amit vagy vissza kell, hogy fizessenek, vagy a még meglévő és fennálló kölcsönszerződésünk során kell, hogy elszámoljanak. A semmisségből adódik, hogy határidő nélkül hivatkozhatunk a semmisségi okra, így tulajdonképpen bármikor perelhetünk (persze e körben vannak bizonyos időkorlátok, amiket külön nem fejtek most ki), de célszerű ezzel nem várni.
Bárki, aki perelni szeretne, bátran keressen, mert most álltam rá ezen igények érvényesítésére. Elérhetőségeim: csikaszlevente@muir.hu, 70/383-2559.
Megjegyzés: a döntés jogerős, ám a pervesztes OTP Bank Nyrt. felülvizsgálati kérelmet fog benyújtani (vagy már be is nyújtotta) a Kúriához, amely főszabály szerint nem rontja le a jogerőt, de a döntés megváltoztatásának elvi lehetősége fennáll. Ebből is fakad, hogy célszerű késlekedés nélkül megindítani az igényérvényesítési eljárást, mivel adott esetben egy peren kívüli megállapodás lehetősége is realitás lehet a Kúria döntéséig (ami tapasztalatom szerint 1 éven belül ritkán születik meg).