Összetört garázsajtó, a biztosító fizetett, de vajon eleget?
A fenti kérdés egy jogerősen megnyert perem alapkérdése volt.
Egyik ügyfelem (és barátom) volt az elszenvedője, ugyanis történt, hogy a garázsajtajába beleszállt egy kocsi. Az, hogy ki vezette és hogy sikerült a parkolóban beleszállni a garázsajtóba külön misét megérne, de ehelyütt csak a jogi tanulságot vetem "papírra".
Szóval a garázsajtó összetört, amit mihamarabb le kellett szerelni és helyére újat tenni, mivel a garázs üzleti célt szolgált, ott tároltak egy tetemes árukészletet. A biztosító hosszas kárrendezési folyamat után kifizette a Megbízóm ténylegesen felmerült kárának kb. 63%-át. Arra hivatkozott, hogy az új garázsajtó értéke jelentősen meghaladja a korábbi házgyári, ám de igencsak rendben tartott garázsajtó értékét. Szerinte azt kell figyelembe venni a káronszerzés tilalma kapcsán, hogy az új garázsajtó értékéből le kell vonni a régi garázsajtó avultsági fokát, és ekkor kapjuk meg azt a jogos kártérítési összeget, ami Megbízómat érte, és amit ő kifizetett. Tehát csak és kizárólag a garázsajtó értékéből indult ki úgy, mintha ez egy olyan ingóság lenne, aminek saját piaca van (mint pl. egy gépkocsinak). A biztosító itt tévedett.
Ettől függetlenül tény, hogy a biztosítók, bankok, nagy szolgáltatók gyakran vállalnak be olyan helyzeteket, hogy nem feltétlenül jogszerűen járnak el, illetve a maguk javára tévednek, mert ha csak 1-2 ügyfél megy velük szemben 10-ből, még akkor is jobban játak. Ugye ismerős? Nos, szerencsére az ügyfelem elvi kérdést csinált ebből, aminek nagyon örültem és végigvittük az ügyet.
Az elsőfokon eljáró bíróság ítéletében kimondta, hogy nem jó a biztosító fenti logikája a kárösszeg számításánál, mivel a garázsajtó a garázs (ingatlan) alkotórésze, azaz az különállóan tulajdonképpen nem bír funkcióval, csak a garázzsal együtt. Ezért tehát azt kell megvizsgálni a káronszerzés tilalma körében, hogy az ingatlan forgalmi értéke mennyivel nőtt az új garázsajtó beszerelésével. Ezt indítványoztam egyébként az elejétől fogva, és örömmel vettem, hogy a bíróság is oszotta az érvelésemet. Megjegyzem, hogy az első fokó bíróság olyannyira precízen és alaposan megindokolta a döntését, hogy sem a biztosító, sem a másodrendű alperes (aki a károkozó kocsi tulajdonosa és üzembentartója) nem élt fellebbezéssel, azaz az elsőfokú döntés jogerős lett. Ez nagyon ritka, de hát ilyen a mindent elsöprő tényleges igazság jut érvényre (és nem a jogi igazság!).
A biztosítónak az ítélet szerint összesen a Megbízóm által kifizetett összeg kb. 85%-át kellett kifizetnie. Azért kb. 22% többlet igen jelentős különbség is lehet tetemes összegeknél.
Azt javaslom mindenkinek, hogy nem kell feltétlenül megelégedni a megkapott kárösszeggel, és ha úgy érzik, hogy továbbra is méltánytalanul vagy indokoltanul kevés a kárösszeg, úgy forduljanak ügyvédhez.