Az új Btk. margójára, avagy a járművezetés ittas állapotban bűncselekménye

2013. évi július 1. napján hatályba lépett az új Büntető törvénykönyv (2012. évi C. törvény). A több mint százszor, összesen 1600 ponton módosított 1978. évi IV. törvényt (régi Btk.-t) a rendszerváltás óta többször is szerették volna leselejtezni: a rengeteg módosítás miatt a kódex elveszítette logikai egységét és szilárdságát, például egy sor üres paragrafus volt benne, és a szakemberek többsége is úgy ítélte meg, hogy további foltozgatással már nem lehet orvosolni a problémát. Összességében elmondható, hogy a változtatások alapjaiban nem reformálják majd meg a büntetőjog alkalmazását, azonban egyes részterületek szabályozása jelentős mértékben megváltozott (melyekre érdemes felhívni a figyelmet), így az ittas járművezetésé is.

A korábban hatályos Btk. egy tényállásként szabályozta a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekményt. A normaszöveg szerint, “aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el.” Az új Btk. ezzel a megoldással szakított, mivel a járművezetés ittas állapotban, valamint a járművezetés bódult állapotban bűncselekményeket külön-külön tényállásban szabályozza. Jelen írásomban mindösszesen a járművezetés ittas állapotban bűncselekmény változásait taglalom.

JÁRMűVEZETÉS ITTAS ÁLLAPOTBAN

Az elkövetőt általában három kérdés izgatja igazán:

- Az első az, hogy valóban bűncselekményt követett-e el,

- A második, hogy ha eljárás indul ellene (azaz büntetőjogilag terheltnek minősül), akkor milyen szankcióra számíthat,

- A harmadik pedig, hogy mivel lehet védekezni, mit lehet tenni.

Először az első kérdésre térek ki.

1. A Btk. 236. §-a rendelkezik az ittas járművezetés vétségéről. A jogszabály szerint: „Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszó létesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magán úton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A cselekménynek, a korábbiakban hatályos szabályozásnak megfelelően minősített esetei is vannak, ezek akkor valósulnak meg, ha az ittas vezetés súlyos testi sértést, maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, tömegszerencsétlenséget vagy halált okoz. Ha a törvénybe ütköző magatartásnak halálos következménye van, abban az esetben a cselekmény akár nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető!

A korábbi Btk. úgy fogalmazott, hogy „Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet gépi meghajtású járművet…”

Ezen törvényszöveg alapján a bíróságnak az alkohol fogyasztásából származó egyéni befolyásoltság (mely befolyásoltság hátrányosan hat a közúti közlekedésben való részvételre) mértékét kellett vizsgálnia. A befolyásoltság laikusként nehezen meghatározható fogalma több bírósági határozatban került definiálásra, pl.: BH1998. 163.: „Az ittas járművezetés megállapítása szempontjából a szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot kell érteni, amelynél a véralkoholkoncentráció foka, valamit a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a szeszes ital fogyasztása következtében a járművezető már nem képes a biztonságos vezetésre.”

Az alkoholtűrő-képessége természetesen mindenkinek különböző mértékű, biológiai, élettani sajátosságok határozhatták meg, hogy kinek milyen mennyiségű alkohol elfogyasztása eredményezett a korábbiakban, büntetőjogi értelemben vett befolyásolt állapotot. Ilyen sajátosság például az adott személy neme, testsúlya (2 dl bor elfogyasztása különbözőképpen hat egy 50 kilós nőre és egy 100 kilós férfira.), de még az a körülmény is szerepet játszhat a befolyásoltság kialakulásában, hogy a terhelt mikor evett utoljára és mennyit, de a sort hosszasan lehetne még folytatni.

A befolyásoltságot igazságügyi-orvosszakértő segítségével lehetett bizonyítani, aki a járművezetőtől vett vér- és vizeletminta segítségével határozta meg, hogy a járművezető szervezetében a járművezetés folyamán, valamint a közúti ellenőrzés alkalmával milyen mennyiségben volt jelen az alkohol, azaz megállapításra került a befolyásoltság és annak mértéke. Itt jelentős szerepet játszott az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele, mely teljes mértékben nem vesztette el fontosságát, hiszen a jelenleg hatályos Btk. szerinti büntetéskiszabás során is jelentőséggel bír az elfogyasztott alkohol mértéke és ennek kiszámolására nyújt segítséget a módszertani levél.

Az új Btk. az eddigiektől eltérően, egzakt módon - a 240. § (3) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezésen keresztül - meghatározza, hogy kit tekint ittas állapotban lévőnek: „ a 236. és a 238. § alkalmazásában ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.” Amennyiben gépjárművezető az ellenőrzések és vizsgálatok alkalmával a fentiekben leírt eredményeket produkálja, úgy a jogalkotó vélelmezi azt, hogy már maga az eredmény – az illető egyéni adottságaitól függetlenül! –  alapján kimondható a befolyásoltság. Az új  szabály értelmében a jövőben nem kell a bíróságnak az egyéni befolyásoltságot vizsgálnia, mérlegelés nélkül ittasnak kell tekinteni azt, akinek a szervezetében a véralkohol szintje a 0,5 ezreléket meghaladja. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ittasság mértéke továbbra sem lesz irreleváns a büntetés kiszabásakor, hiszen nem mindegy, hogy a terhelt szervezetében 2, vagy 0,6 ezreléknyi alkohol található (ezen körülmény súlyosító vagy enyhítő körülményként jelenik meg).

A törvény indokolása rögzíti azt, hogy miért is kellett ezt a szigorító rendelkezést meghozni: “a tényállás megváltoztatását az tette szükségessé, hogy a korábbi tényállás a bűncselekmény megállapíthatóságához a járművezetéskor megkövetelte a tettes szeszes italtól befolyásolt állapotát, amely bizonyítás-elméleti visszásságokhoz vezetett. A korábbi normaszöveg rendelkezése alapján a tettes meghatározott időpontra vonatkoztatott szeszes ital fogyasztásából származó egyéni befolyásoltságát kellett vizsgálni, illetve megállapítani. A befolyásoltság egzakt módon, közvetlenül nem mérhető, arra csak más mért adatokból: a szervezetből különböző módszerekkel kimutatott alkohol mennyiség alapján lehet szakértői módszerekkel következtetni. E következtetési folyamat esetenként bizonytalansági tényezőket tartalmaz. Bár az etilalkohol szervezetre gyakorolt, a vezetési képességre hátrányosan ható mechanizmusa általánosságban jól meghatározható, mégis a büntetőeljárások során minden kétség nélkül nem zárható ki az sem, hogy más-más terhelt esetében ezek egyéni eltéréseket is mutathatnak.”

Álláspontom szerint az új típusú szabályozás magyarázataként, indoklásaként nem csak a szakértői véleményekben, és ezáltal a bizonyításban rejlő bizonytalansági tényező szolgálhat, hanem a vádhatóság, valamint a bíróságok által gyakran hangsúlyozott és egyben súlyosító körülményként értékelt elkövetés elszaporodott jellege is.

Másik jelentős változás a tényállás kapcsán, hogy a hatályban volt szabályozás szerint a járművezetés ittas állapotban vétségét kizárólag közúton lehetett elkövetni, a közforgalom elöl el nem zárt magánúton nem. Vagyis ez azt jelentette, hogy ha valaki egy bevásárlóközpont, vagy éppen egy benzinkúton ittasan vezetett, az ittas járművezetés bűncselekmény elkövetéséért nem volt felelősségre vonható, csupán szabálysértési eljárás volt indítható ellene függetlenül attól, hogy milyen mennyiségű alkohol volt a szervezetében. Erre vonatkozólag a bíróság a BH2005. 310. számú eseti döntésében egyértelműen lejegyezte, hogy “a Btk. 188. § (1) bekezdésében meghatározott ittas járművezetés vétségét az követi el, aki közúton gépi meghajtású járművet vezet. Az ittas járművezetés alapesete tehát csak közúton követhető el, magánúton még abban az esetben sem, ha az a közforgalom számára megnyitott.” A hatályos törvény az elkövetés helyének körét kiszélesítette, így most már a közforgalom elől el nem zárt magán úton is elkövethető a bűncselekmény.

2. Fontos még kitérni a bűncselekmény elkövetésének eredményeként kiszabható szankciókra, annak mértékére, valamint a törvény ezirányú változásaira is, mely témakört az általam fentiekben leírt második kérdés tartalmazza.

Az ittas járművezetés szankciója - amennyiben a bűncselekmény alapesete valósul meg - az esetek döntő többségében pénzbüntetés és mellékbüntetésként járművezetéstől eltiltás.

A korábbi szabályozás szerint, ha az ittas vezetésen kapott gépjárművezető véralkoholszintje 0,8 ezrelék alatt volt, akkor legfeljebb szabálysértési bírság kerülhetett kiszabásra, azaz pénzbüntetést alkalmazott a szabálysértési hatóság, valamint nyolc büntetőpont is kiszabásra került. A jogosítványt maximum 6 hónapra bevonhatták, de erre a helyszínen nem került sor, csak a hatóság eljárása után.  0,8 ezreléknél magasabb véralkoholszint esetében már nem szabálysértést, hanem vétséget – minősített eset megvalósulásakor már bűntettet – követett el a vezető, ebben az esetben a helyszínen elvették a jogosítványt, amit a bíróságok akár végleg is bevonhattak (a járművezetéstől eltiltás idejének törvényi minimuma 1 év volt!). A jogosítványt csak a kötelező utánképzés sikeres elvégzése után adták vissza, mely utánképzés díja több esetben még a kiszabott pénzbüntetés mértékét is meghaladta.

A pénzbüntetést úgy kellett kiszabni, hogy meg kellett állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát és - az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten - az egynapi tételnek megfelelő összeget. A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel volt. Egy napi tétel összegét legalább kettőezer-ötszáz és legfeljebb kettőszázezer forintban kellett meghatározni, mely alapján 75.000,-Ft volt a büntetés törvényi minimuma (megjegyzendő, hogy ilyen alacsony összeg igen ritkán került kiszabásra).

Az új törvényi szabályzás előnye az, hogy amit a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltételek megállapítása kapcsán szigorított, azaz egyik kezével elvett a terhelttől, addig a szankciók megállapításakor vissza adja azt, hiszen csökkentette a járművezetéstől eltiltás idejének minimumát bűncselekményi kategória esetén. Korábban a jogosítvány bevonásának időtartama – ahogyan azt fentebb írtam - minimum 1 év volt, 2013. júliusától ez 1 hónapra csökken, azaz a szabálysértési minimummal lesz egyenlő! További előnye az új szabályozásnak annak rugalmassága, hiszen hónapokban is meg lehet határozni az eltiltás mértékét.

További rugalmasságként értékelhető, hogy a jogalkotó továbbra is nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy mennyiben a bíróság indokoltnak tartja a terhelttel szembeni járművezetéstől eltiltás alkalmazását, abban az esetben mérlegeljen, hogy csak meghatározott kategóriájú gépjármű vezetésétől tiltja el.

A pénzbüntetés terén is enyhébb szankciórendszert dolgozott ki a jogalkotó. Az elv maradt a régiben, hiszen továbbra is a napi tételek számát, valamint összegét kötelezően meg kell határozni. Az elven túl a napi tételek száma sem változott, hiszen: „A pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc, legnagyobb mértéke ötszáznegyven napi tétel.”, azonban az összeg alsó határa jelentősen lecsökkent: „Egynapi tétel összegét legalább ezer, legfeljebb ötszázezer forintban kell meghatározni.”

Az összegszerűség alsó határának terén tapasztalható enyhülés lehetőséget biztosít az eljáró bírák számára, hogy az alkalmazandó szankciót minél inkább egyediesítsék az elkövetés jellegének, valamint a terhelt anyagi és személyi körülményeinek ismeretében.

3. Harmadik kérdésként merül föl az, hogy milyen védekezést érdemes választani a büntetőeljárás során. Ezzel kapcsolatban általánosságban megállapítható, hogy a terhelt érdekeit az szolgálja, ha jogi képviselet igénybe vételére kerül sor, hiszen a Btk. rendelkezései még az eddigiekhez képest is szigorodtak, hiszen a törvény kimondja az 55. § (2) bekezdésében, hogy: „ A járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el.”

Fenti jogszabályhely rendelkezései alól igen szűk körben van lehetőség kimentésre, hiszen csak különös méltánylást érdemlő helyzetben mérlegelhet a bíróság. Ekörben bírósági határozatok, Legfelsőbb Bírósági vélemény adhat iránymutatást, a BKv38. (BK 107.) I. pontja tartalmazza azon körülményeket, melyek megvalósulása esetében dönthet a bíróság akként, hogy nem alkalmazza a járművezetéstől eltiltást.

Ezen véleményben foglaltaknak a terhelt javára történő érvényesítése, valamint egyéb, a törvényesség keretén belül történő védekezés szakszerű segítség igénybevételét követeli meg, mellyel kapcsolatban bizalommal keresse Ügyvédi Irodánkat!